Nincs... nincs olyan nap, hogy ne azzal jönne haza, hogy ma beszélgettem órán, vagy ma zavartam a próbát, vagy elvették a telefont.... Pozitív a dologban: legalább elmondja... De már görcsöl a gyomrom minden egyes hívás előtt, hogy ma mit csinált megint. Hogy vegyem rá, hogy jól viselkedjen? Most eltiltom az iskolai programoktól is. Nem pizzázhat a többiekkel hétfőn. Ha lesz cirkusz vagy ilyesmi, nem mehet. De miért csak büntetéssel, tiltással... Próbálok valami mást kitalálni, de nem megy... feladom... rossz anya vagyok, mert én nem ilyennek neveltem. Én azt tanítom Neki, hogy annak a felnőttnek, aki vigyáz rá, szót kell fogadni... tudom, hogy kiskamasz.... de nem tudok mit csinálni... Valaki adjon már tanácsot....

Megosztás a facebookon

Mint írtam, tegnap fodrásznál voltam. Változtatást javasolt. Nem tudom, hogy tetszik-e. Tegnap tetszett, ma nem. Majd holnap megmosom, meglátom mit kezdjek vele, és hogy tetszik-e. :-)

Szombaton megyek a TDF-re (Total Dance Fesztivál), a lányommal és a főnöknőmmel :-) Jó buli lesz :-)

A fiammal továbbra sem tudom, hogy mit kezdjek. Megbeszélünk valamit, és nem azt csinálja. Gondolom játszik a telefonján tanulás helyett. Ha ma sem tanul, a telefont is elveszem, kap egy nem okos telefont. Talán akkor észbe kap. És majd beszélek a tanárral, hogy adjon neki plusz feladatot, hogy ne legyen ideje fecsegni és hasonlók.

Mikorra fog elmúlni az az érzés, hogy a párom megint el akart hagyni? Ha ránézek, szinte mindig az jut eszembe, hogy meddig nézhetem még? Mert ha még egyszer ezzel jön, megmondom, hogy menjen el. Nem hiszem, hogy még egyet kibírok. Persze, bennem, is felmerült már, hogy szakítani kéne, de én inkább megpróbálom megoldani a helyzetet, hiszen szeretem.

Most kezdek rájönni, hogy nem negatív vagyok, hanem csak tanácstalan, és nincs kitől tanácsot kérnem.

"Az a baj a világgal, hogy a hülyék mindenben holtbiztosak, az okosak meg tele vannak kételyekkel"

Na akkor az holt biztos, hogy én tele vagyok kételyekkel. :-) Most akkor melyik vagyok? :-D

Kételkedem magamban. Kételkedem abban, hogy jól élem-e az életemet. Ha ez ennyire nehéz, ennyire fáj, akkor lehet, hogy nem így kéne? De akkor hogyan? Hiszen szimplán csak egy normális életet szeretnék. Ahol mindenki teszi, amit tennie kell, és nem kell könyörögni, nem nekem kell csinálni mindent. Áldozat típus vagyok, tudom. Illetve nem is tudom, hogy fogalmazzak. De másképp neveljem a fiamat, hogy hajlandó legyen tanulni, és jól viselkedni, ne hazudjon? Ha igen, hogyan? ... Jelenleg csak ennyit szeretnék. Jó tanuló, nagyon okos, de könyörögni kell, hogy tanulja meg az anyagot - hiszen ha nem tanulja, már 1-est, 2-est hoz. Annyira rossz, hogy állandóan "büntetni", hogy "zsarolni" kell... Nagyon elfáradok a könyörgésbe, és ki is borulok. Talán az a legrosszabb, hogy én olyan vagyok, hogy ha valamit mondanak, hogy meg kell csinálni, azonnal nekiállok. És nem értem, hogy Ő miért nem ilyen... Olyan, mint az apja, olyan Pató Pál uras... ej, ráérünk arra még. De nem ér rá, és nem érti meg....

Lehet, hogy fel kellene töltődnöm. De hogyan? Lehet, hogy a szombati buli segít, kikapcsolok. A zene nekem lételemem, imádok - bár nem nagyon tudok - táncolni. Agyilag biztosan ki fog kapcsolni :-) És aztán? Meddig lesz elég?

Megosztás a facebookon

Nem akarom, hogy azt gondolják rólam, hogy negatív vagyok. Csak lehet, hogy fáradt vagyok, és sok negatív dolog van a környezetemben.

Akkor most azért jöjjön egy kis pozitivitás...

...

Lehet, hogy ma ez nem fog menni... Imádom a fiamat, és szeretném mindentől megvédeni. Igen, néha az apja szeszélyeitől is. Nem könnyű. De a fiammal sem könnyű. Könyörgök, könyörgök... néha úgy érzem, semmi haszna. De, azért van. Látom, hogy igyekszik, és nem is akarom, hogy kitűnő legyen, ha nem megy. Nekem a 4-esek is jó jegyek. Csak ne járna folyton a számítógépen az agya... Azért rontja el a dolgokat, mert már a tanulás közben is azt lesi, mikor mehet játszani. Sajnos nem vagyok otthon, melózom, így egyedül kell tanulnia. Persze, hogy ellébecolja, hiszen csak 11 éves. Ő még nem fogja fel, hogy később sokat fog számítani az, amit most tanul. Tudom azt is, hogy majd a rátermettség számít, ha felnőtt lesz, de jó papírok nélkül már nehezen veszik fel bárhova is. És jó bizonyítvány csak tanulással érhető el.

És annyira jó, hogy hiába 11 éves, még ma is hozzám bújik, naponta. Annyi szeretet van benne, mint kevesekben. Remélem megmarad felnőtt korában is ilyennek. Szeretnék több időt tölteni Vele, de ez max egy lottó 5-ös után lehetne... mármint az 5-ös lottón :-)

Írtam, hogy van egy unokám. Igen, 3 éves volt, gyönyörű kislány. Nagylányom 24 éves most, és egyedül neveli.

...

Hét végén nem tudtam írni. Ilyenkor szinte sosincs időm. Főzés, mosás, takarítás, Most a fiammal is tanulni kellett, és azért a pihenés nekem is jár.

Ma fodrásznál voltam. Csak egy száraz hajvágásra, mert unom, hogy nekem kell vágnom. Egész jó lett, majd meglátjuk, hogy fogom hordani a jövőben :-)

Szóval pozitív szeretnék lenni, de ma megint kaptam egy e-mailt a fiam osztályfőnökétől.... A magatartása tarthatatlan! Mit csináljak már vele????? Nem tudom elhinni. Na megyek, irány haza. illetve még egy okmányiroda... :-) Holnap írok, azt, amit még most is írnék, csak mennem kell lassan.

Sziasztok

Megosztás a facebookon

Nem írom le az előzményeket, talán később, ha valakit érdekel. 

Nem beszél velem. Kérdeztem, hogy menjek-e busszal, azt mondta, hogy elférek a kocsiban. Hát kösz.

Beszélhetek neki, be is látja, hogy igazam van, de nem ér semmit. Érzelmileg zsarolja a gyereket, és ebben én nem tudok partner lenni. Tudom, hogy szereti, de nekem is fáj, amiket mond. A legrosszabb, hogy úgy érzem, mintha a falnak beszélnék. 

Ahogy kihajtottunk a kertből, azt mondta, talán külön kellene mennünk egy időre. Most erre mit mondjak? Azt mondja, velem nincs baj, sőt, csoda, hogy elviselem. Szeret engem is és a fiunkat is, de úgy néz ki, képtelen a családi életre, képtelen az apaságra. Mindezt úgy, hogy 19,5 éve vagyunk együtt, 11 éves lesz a fiunk most. Tudja, hogy nem kellene azt mondania, amit mond, és mégis mondja....

Sajnos most több negatív dolog történik velem, pedig én alapvetően egy jókedvű, optimista ember vagyok. Csak most sok. De remélem, tudok jó dolgokról is írni.

Megosztás a facebookon

Kedves Naplóm!

Kötve hiszem, hogy bárki olvasná ezt. Szeretek beszélni, szeretem elmondani, hogy mi történt velem. Akár jó, akár rossz. Sajnos úgy alakult az életem, hogy nincs kinek elmondjam. Párkapcsolatban élek (még),  van két gyermekem, egy unokám, anyukám.... De senkit nem érdekel, mi van velem. Hát kiírom magamból itt. Talán jobb lesz. Sajnos időm nem túl sok van, de igyekszem mindent leírni. Lehet, naponta többször jelentkezem, de lesz olyan nap, amikor nem...

Most ennyi, az irodában folytatom.

Szia

Megosztás a facebookon